Tudatlanság és félrevezetés hatására fogadták el annak idején kritikátlanul a nyugati befektetésvédelmi követeléseket a kelet- és közép-európai országok, aminek következtében szuverenitásuk és gazdasági szabályozási erejük is gyengült – állítja Muthucumaraswamy Sornarajah nemzetközi jogászprofesszor, a Szingapúri Nemzeti Egyetem tanára.
Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban.
Régóta kutatja a nemzetközi beruházásvédelmi jog alakulását, és kritikus álláspontot képvisel a neoliberális gondolkodással kapcsolatban. Be tudná mutatni, hogyan nyert teret a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a transznacionális üzleti érdekeknek kedvező és az államok szabályozási erejét csökkentő felfogás?
Ennek gyökerei az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok 19. századi konfliktusaiig nyúlnak vissza. Az USA egy államok felett álló, külső normarendszer keretei között képzelte el a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szabályozását, ezzel szemben a latin-amerikai országok nemzeti szinten kívánták szabályozni a beáramló külföldi beruházásokat. Ez a szembenállás aztán kiterjedt a függetlenedő ázsiai és afrikai országokra, amelyek a latin-amerikaiak álláspontjára helyezkedtek. Ez a két pólus jelentette a második világháború utáni világ nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszerének kiindulópontjait.
És mi tekinthető a neoliberális korszakot győzelemre segítő fordulópontnak?
A hongkongi Asian Agricultural Products Ltd. (AAPL) vállalat és Srí Lanka közötti beruházásvédelmi jogvitában meghozott választottbírósági döntés. Ebben fektették ugyanis le azt az elvet, hogy az államközi beruházásvédelmi egyezmények alapján a beruházó vállalatoknak joguk van nemzetközi választottbíróság előtt perbe vonni azt az államot, amely otthont ad tevékenységüknek. A döntés pedig 1990-ben született, vagyis éppen akkor, amikor a Szovjetunió összeomlott, és az Egyesült Államok, valamint az általa hirdetett piaci kapitalizmus, az úgynevezett washingtoni konszenzus megerősödött. Ettől kezdődően már nem az államok, hanem a választottbíróságok tettek szert meghatározó befolyásra a nemzetközi beruházásvédelmi jog értelmezésében és alakításában.
Milyen következményekkel járt mindez?
A választottbírák az államok eredeti elképzeléséhez képest jóval szélesebb védelmet adtak a transznacionális üzleti érdekeknek. Például a nemzetközi egyezményekben szereplő tisztességes és méltányos bánásmód kitételt úgy értelmezték, hogy kiterjedjen a külföldi beruházó „jogos várakozásaira”, vagyis egyfajta bizalomvédelemre. A doktrínát azonban nem tartalmazzák a beruházásvédelmi egyezmények, az kizárólag a választottbírák alkotta jog. Még talán az Egyesült Államok sem gondolta volna, hogy az 1950-es évek vége óta ismert tisztességes és méltányos bánásmód klauzulát ilyen tágan fogják értelmezni. A külföldi beruházóknak ily módon biztosított erős tulajdonvédelem és piacra lépési lehetőség szorosan összefonódik a neoliberalizmus virágzásával.
Az Iron Lady becenévre hallgató világklasszis úszó a visszavonulása óta először szólalt meg. Az interjúban többek között arról is beszélt, hogy ha a meglévő tudásával visszamehetne tizenöt éves korába, mindent teljesen másként csinálna, és akkor most valószínűleg sokkal sikeresebb pályafutást tudhatna maga mögött.
Lengyelországban nincs szuverenitásvédelmi hivatal, nincsenek helyi Lánczi Tamások, akik most már titkosszolgálati jelentésekkel felvértezve vegzálhatnának különféle, nekik nem tetsző szervezeteket.
A csádi eseményeket kommentálta a miniszterelnök.
Jelzésértékű lépést tett Tusk kormánya.
„A gazdasági semlegesség stratégiája is működik, sőt igazából egyedül az működik, hogyha végignézünk a világon” – mondta Szijjártó Péter.
A korábbi minisztert lenyűgözték Orbán Viktor döntései.
A fegyvereket egy dolgozó vette észre a gyár raktárában.
A Transparency arra használja a külföldről kapott támogatását, hogy külföldi szervezetek előtt támadja a magyar kormányt – Lánczi Tamás úgy véli, lényegében ezt kotyogta ki Ligeti Miklós.
